Második szólólemeze került a boltokba, a tánczenéket szerető homo sapiensek örömére. Merthogy ez a történet keményen a parkettre termett, néha simulós, de inkább popsirázós stílusban, tizenhárom számban egybefűzve röviden, tömören, kellemes ritmusokkal, abszolút jó zenei alapokkal és női vokalistákkal megspékelve. Bár ennyi is elég lenne egy jópofa albumhoz, kellemes csavar, hogy a pasas ugyan folyékonyan beszéli az angolt, mégis kilencven százalékban a franciát tekeri. Ha nem így lenne, akkor ő is csak egy lenne a csajozásról és pénzszórásról hadováló kollégái közül, de így fél fejjel kiemelkedik a tengerből, csak sajnos túl sok hallgatás után újra víz alá merül. Már majdnem shaggys a szint, de még tanulni kell. Pár év, és kézben az érettségi.